Gamma-kitörések csoportjainak fizikai tulajdonságai
Veres Péter
MTA KTM CsKI
A kitörések Világegyetem legnagyobb energiafelszabadulással járó robbanásai. Relativisztikus sebességekkel mozgó anyagcsomók ütközéséből jönnek létre, kozmológiai távolságokban. Rövid ideig túlragyogják az égbolt összes gamma-forrását. A két másodpercnél rövidebb kitöréseket a modellek szerint kompakt csillagok egymásba spirálozása hozza létre, míg az ennél hosszabbak nagytömegű csillagok magjának összeroppanása révén keletkeznek.

Előadásom első részében bemutatom a kitörések kutatásának történetét, kitérek pár érdekes (extrém) kitörésre. Például a GRB 080319B, z=0.9 vöröseltolódással rendelkező kitörést pár másodpercig szabad szemmel is látni lehetett volna. Az előadás második felében kitörések csoport-struktúrájának vizsgálatát mutatom be a Swift műhold megfigyeléseire alapozva. Különböző csoportosítási eljárásokkal azt vizsgáltuk, hogy az időtartam-spektrális keménység síkon hány komponens segítségével írhatók le a kitörések. Azt találtuk - a korábbi kutatásainkkal egybehangzóan -, hogy egy harmadik csoportnak is léteznie kell, az általában felmerülő rövid és hosszú csoport mellett. Megvizsgáltuk azokat a tulajdonságokat, amelyek megkülönböztetik ezt a harmadik, közepes időtartamú csoportot. Azt találtuk, hogy a legfényesebb állapotukban a csúcsfluxusuk jelentősen halványabb mint a rövid és a hosszú kitörések esetében. Összehasonlítottuk még a vöröseltolódás-eloszlásukat a másik két csoporttal, megvizsgáltuk az eloszlásukat az égbolton és azt, hogy hogyan kapcsolódnak a kitörések egy korábban ismert, lágy fajtájához, a röntgenfelvillanásokhoz.