Az állatövi por a látható tartományban a Nap fényének szórása révén figyelhető meg, IR tartományban viszont
saját termális emisszója van, ami közvetlenül is mérhető.
Termális emisszójának a csúcsa, a Föld heliocentrikus távolságában, 20um körül van, amit a felszínről a légkör
átlátszatlansága miatt nem tudunk megfigyelni.
Az utóbbi idők égboltfelmérései és IR űrtávcsövei, mint az IRAS, ISO, COBE, Spitzer vagy a Planck lehetővé
tették számunkra nem csak a távoli objektumok,
és az univerzum szerkezetének vizsgálatát, de segítségükkel pontosabb és részletesebb képet kaphatunk közvetlen
környezetünkről, így például a bolygóközi porról.
Előadásomban az irodalmi eredményeket, a Spitzer állatövi por vizsgálatával foglalkozó programjait, valamint
az ezeken alapuló saját eredményeinket mutatom be.
|
