A különböző égboltfelmérő és tranzienskereső programoknak köszönhetően a kozmikus csillagrobbanásokat is egyre
kiterjedtebben lehet monitorozni. Úgy tűnik, a felfedezett szupernóvák számának növekedésével párhuzamosan ezen
objektumok diverzitása is egyre nagyobb mértékűvé válik. Ez igaz mind a korábban nagyjából homogénnek gondolt,
termonukleáris (Ia típusú) robbanásokra, mind a nagy tömegű csillagok vasmagjának gravitációs összeomlása során
bekövetkező, ún. kollapszár szupernóva-robbanásokra is. Az előbbi csoport kapcsán a talán legfontosabb kérdés, hogy a
jelenlegi modellek (normál társkomponensrol anyagot akkretáló fehér törpecsillagok végső robbanásai:
'single-degenerate' modell; fehértörpe-kettősök összeolvadása: 'double-degenerate' modell) közül melyik szolgál valódi
magyarázatként az Ia típusú szupernóvák eredetére, vagy mindkettő az, esetleg további lehetőségeket is figyelembe
kell-e venni. A kollapszár szupernóvák esetében az egyes típusok és a robbanások tulajdonságai elsősorban attól
függnek, mekkora része dobódott le a szülőcsillagnak a robbanás elotti anyagvesztési folyamatok során (ami a csillag
kezdeti tömegével van közvetlen összefüggésben); ugyanakkor kérdéses, hogy pontosan hogyan befolyásolja ezt és a
robbanás menetét a csillagkörüli anyaggal való kölcsönhatás vagy egy esetleges társkomponens jelenléte.
Az SZTE-n működő asztrofizikai kutatócsoportban elsősorban közeli, fényes szupernóvák fotometriai és spektroszkópiai
monitororozása, illetve a hazai és külföldi távcsövekkel végzett mérésekre és űrtávcsöves adatsorokra épülő, részletes
analízisek révén keressük a válaszokat a nyitott kérdésekre. Előadásomban kutatásaink általános bemutatása mellett
részletesen is ismertetem a nemrég definiált, ún. Iax típusba tartozó SN 2011ay, valamint a ritka IIb típusba tartozó
SN 2013df szupernóvákkal kapcsolatos eredményeinket.
|
