A Hale-Bopp-üstökös kései aktivitását 2007 óta követtük sporadikus
rendszeresség stratégiájával, az SSO ATT, ESO MPG és VLT távcsövekkel,
valamint feldolgoztuk a Herschel és a HST archívumában található
méréseket. A Hale-Bopp 25,7 csillagászati egységben még aktív volt,
mintegy Jupiter-méretű kómával. 32 csillagászati egység távolságban
még detektáltuk a magját: ezzel az üstökös a legtávolabbi aktivitás és
a legtávolabb észlelt üstökösmag rekorderévé is vált. 30 csillagászati
egység körül az üstökös aktivitása befagyott vagy minimális mértékűre
csökkent. A mag átlagos sugarát 37 km értékben állapítottuk meg, amely
8% albedóhoz társul; az alak elnyúltsága legalább 1,7 arányú. Az
albedó mintegy kettes-hármas faktorral múlja felül a perihélium előtti
értékeket, amely külön magyarázatot igényel. A lehetséges magyarázat,
a kései gázkóma részleges visszakondenzálódása, vagyis az üstökösmag
felületén létrejött dér fölvetése összhangban áll az üstökös
gravitációs és termális paramétereivel. Következtetésünk szerint az
óriásüstökösök nem egyszerűen a "normál" üstökösök nagyobbra nőtt
változatai, hiszen olyan jelenségeket képesek produkálni, amelyek
kisebb méretskálán ismeretlenek.
|
