A protoplanetáris korongok az általánosan elfogadott vélekedés szerint forgásszimmetrikusak. Ezzel szemben több olyan
- pár millió éves - korongot ismerünk (LkHa 330, SR 21N, es HD 1353444B), amelyek szubmilliméteres rádióképe nagy
léptékű azimutális aszimmetriát mutat. Előadásomban bemutatom, hogy a protoplanetáris korongokban kialakuló
nagyméretű, anticiklonikus örvényekkel megmagyarázható a rádióképeken látható aszimmetria. Ezek az örvények - a
földi ciklonok kialakulásához hasonlóan - az úgynevezett Rossby-instabilitás következtében jönnek létre, ott, ahol a
protoplanetáris korong viszkozitásában hirtelen változás következik be (pl. az ún. dead zone határon). Kétdimenziós,
lokálisan izotermális hidriodinamikai szimulációink eredményei szerint az örvények 50 000 év alatt alakulnak ki, és a
korong teljes élettartamán át fennmaradhatnak (~5 millió év). A hidrodinamikai modellek eredményeit felhasználó,
háromdimenziós radiatív transzfer számitásaink meglepő azonossággal adták vissza a források szubmilliméteres
rádióképeit. Mivel az anticiklonikus örvényekben a nagyobb méretű porszemcsék (~1 cm) összegyűlnek,
középpontjukban a porkoalguláció hatásfoka, és így a bolygókeletkezés valószínűsége is megnő. Ezek alapján úgy
gondoljuk, hogy a fent említett három protoplanetáris korongban aktív bolygóképződési tartományokat,
bolygóbölcsőket figyelhetünk meg.
|
