Annak ellenére, hogy több mint félezer exobolygót ismerünk, eleddig nem sikerült megfigyelni azokat születésük
közben. Az óriásbolygók a fiatal csillagok körüli protoplanetáris korongok legbelső, gázban gazdag régióiban
keletkeznek - legalábbis az elméletek ezt jósolják. A 100pc távolságban lévő korongok belső R<5 AU
tartományát jelenlegi műszerekkel nem tudjuk térben felbontani, ám a CO-mulekula nagyfelbontású
közeli-infravörös spektroszkópiája kiválóan alkalmas annak vizsgálatára. Az akkréciós korongok közeli-infravörös
spektrumának keletkezéséhez vezető fizikai folyamatok rövid ismertetését követően előadásom első
felében egy olyan újszerű módszert mutatok be, melynek segítségével a korongba még beágyazódott óriásbolygók
detektálása válik lehetővé. Numerikus modelleink szerint a korongban keringő óriásbolygó hatására a gáz
excentrikus pályákon kering a bolygó által nyitott rés közelében, ami a Doppler-effektuson keresztül permanens,
illetve időben változó zavarokat okoz a korong által kisugárzott CO-emisszióban. Vizsgálatainkat kiterjesztve
olyan rendszerekre, amelyekben a kísérő tömege összemérhető a központi csillagéval - tehát fiatal kettős
rendszerekre - azt találtuk, hogy a korongbeli gáz mindenhol excentrikus pályán kering, azaz az egész korong
excentrikus. Ez a korongba ágyazott bolygó esetében feltárt jelenséghez hasonló módon a CO vonalprofilok permanens
aszimmetriáját eredményezi, melyen keresztül a korong excentricitása meghatározhatóvá válik. Tudjuk, hogy a
bolygómag-akkréciós folyamatot lényegesen befolyásolja a korong excentrikussága, így annak detektálása fontos
következményeket vonhat maga után a bolygókeletkezési elméletek tekintetében. Előadásom második felében
a kettős rendszerek főkomponenese körüli korongok globális excentrikusságának kialakulását és a korong
által kisugárzott emissziós CO vonalak alakjának torzulását prediktáló numerikus vizsgálatainkat mutatom be.
|
