Mágneses ásványok baktériumokban és az ALH84001 Mars-meteoritban
Pósfai Mihály
Pannon Egyetem
A marslakók esetleges léte már legalább 150 éve intenzíven foglalkoztatja mind a közvéleményt, mind a tudományos világot. McKay és társai 1996-ban megjelent Science cikke új színt hozott a feltételezett marsi életnyomok kutatásába: a szerzők szerint az ALH84001 jelű Mars-meteoritban több olyan képződmény is megfigyelhető, amelyet közvetlenül vagy közvetve élőlények hoztak létre. Bár az egykori marsi élet bizonyítékaként értelmezett jelenségeket a tudományos közösség nagy része szervetlen folyamatok eredményének tartja, a szerzők eredeti érvei közül újra és újra felbukkan a szakirodalomban az az álláspont, hogy a meteoritban talált magnetit (Fe3O4) nanokristályok egykori marsi baktériumokban képződhettek.

A mágneses baktériumok magnetoszómákat, membránnal körülvett mágneses nanokristályokat tartalmaznak. A baktérium számára evolúciós előnyt jelent, ha a sejt "iránytűként" viselkedve a Föld mágneses erővonalaival párhuzamosan orientálódik, és ezáltal gyorsabban megtalálja a számára kedvező életteret a függőleges koncentrációgradiensekkel jellemezhető vízi környezetében. A baktérium szigorúan szabályozza a képződő kristályok fizikai és kémiai tulajdonságait, ezért a magnetoszómák számos anyag- és orvostudományi alkalmazással is kecsegtetnek.

Az előadás ismerteti a Mars-meteoritban talált "életnyomok", ezek közül is elsősorban a magnetit nanokristályok jellemzőit, tárgyalja az 1996-os cikk tanulságos utóéletét, továbbá ízelítőt ad a mágneses baktériumokkal kapcsolatos kutatásainkból - például a mágnesség elektronholográfiás méréséről, a kristályképződés genetikai szabályozásáról és a magnetit kristályok biomarkerként való alkalmazásáról.