Az újonnan felfedezett extraszolásris bolygók száma és változatossága a kialakulásukat leíró elméletek
továbbgondolását és folyamatos pontosítását igényli. Az óriásbolygók magjának növekedését leíró klasszikus
elmélet egy bizonyos izolációs tömeget követel meg a gázáramlás szilárd magra történő beindulásához. Ezt a
tömeget a bolygómag az ún. ,,táplálék zónából'' fedezi. Eddig azt gondolták, hogy a csillag körüli korong
ezen része egy gyűrű alakot formál a bolygómag keringési pályájához közel. Előzetes számításaink azt mutatják,
hogy a táplálék zóna alakja sokkal bonyolultabb, a dinamikai rendszerek elméletéből ismert, szálas szerkezetű
fraktálhalmaz. Mindez azt eredményezi, hogy a kezdetben a táplálék zónában található részecskék közül nem
mindegyik fogódik be a kialakuló bolygómag felszínén, egyesek elhagyják a rendszert, mások kötött pályára
kerülnek.
Az előadásban a véges idejű káosz eszköztárát alapul véve mutatjuk meg az izolációs tömegre és az akkréciós
rátára kapott új becslésünket, valamint kitérünk a korongban jelen lévő gáztól származó - a táplálék zóna
kiüresedését megakadályozó - súrlódási erő hatására is.
|
