A gyorsan forgó csillagok alakja a centrifugális erők miatt ellapul, az egyenlítő távolabb,
a pólusok közelebb kerülnek a csillag magjához. Így a csillag pólusvidékei nagyobb hőmérsékletűek
lesznek, mint az egyenlítő. Az ilyen csillag előtt ferde pályán elhaladó bolygók és kis méretű
kísérők fényváltozása jellegzetes torzulást mutat, hiszen az átvonulás megfelelő részén, ahol a
forróbb terület előtt tartózkodik a bolygó, a kitakart fény több, és az átvonulás fénygörbéjében
egy lokális gödör keletkezik. Ha ilyen fénygörbe-torzulást látunk, abból egyszerre következtethetünk
a csillag gyors forgására és a bolygó ferde pályájára - az utóbbi konklúzió a bolygókeletkezési és
vándorlási folyamatok nagyon fontos, ám eddig még nem pontosan tisztázott szerepű nyomjelzője. Az
elméleti jóslat első detektálása a Kepler-űrtávcső nyilvános anyagainak átnézésén alapul, amelyet
kiegészítettünk egy németországi távcsővel készített nagy felbontású színképpel (Holger Lehmann,
Thüringiai Csillagvizsgáló, Németország) és a piszkés-tetői 1 méteres RCC nagy szögfelbontású
megfigyeléseivel. A KOI-13 egy kettőscsillag, melynek mindkét tagja gyorsan forgó, kissé lapult,
forró és nagy méretű csillag; a fényesebb csillag körül pedig ersően inklinált (ferde) pályán kering egy
barna törpe kísérő, mégpedig a csillag sugarának mindössze négyszeres távolságában. A rendszer
további szempontból is unikális: ez a legforrób ismert csillag szubsztelláris kísérővel. Első
cikkünk július végi megjelenése óta további Kepler-adatok váltak elérhetővé, és egy teljes
tranzitot sikerült időfelbontású spektroszkópiával megfigyelnünk a NOT távcsővel DDT üzemmódban.
A legújabb adatok fényében a rendszer további meglepő egzotikumai derülnek ki, és végeredményben
egy különleges, rezonáns dinamika körvonalazódik. E még kutatás alatt álló eredményekre is kitér
az előadás.
|
