Unortodox lézerek és optika a Földön s - talán - az Égen is
Horváth Zoltán György
MTA Wigner FK, SZFKI


A lézerek több mint 50 éves történetéből lényegében csak az első 2-3 év eredményei maradtak meg a köztudatban, pedig a "maradék" 50 évben is történt jó néhány fontos, de sajnos inkább csak a szűk szakma által ismert fejlemény. A mai lézerek már nem kizárólag csak vonalszerűek, azaz egydimenziósak, se nem feltétlen monokromatikusak és koherensek.

Az elmúlt fél évszázad alatt drasztikusan megváltozott a lézerek technikája, sőt maga a lézer, mint fogalom is.

Ebből a hatalmas anyagból szemezgetnék, főleg olyan témákat, amiknek csillagászati vonatkozása is lehet (sík- gömblézerek, erősített spontán és random sugárzók, széles spektrumú- (fehér), ultrarövid impulzusú-, ring-, stb. lézerek). Talán kiderülhet az is, hogy ma már nem feltétlen csak olyan formában lehet és érdemes kozmikus lézereket keresni, ahogy ezt eddig tették.

Ha marad idő, foglalkoznék még a Földön jelenleg csak lézerekkel előállítható, intenzív fényterekben fellépő néhány különleges nemlineáris optikai jelenséggel (harmonikusok és fehér kontinuum, önfókuszálás, önösszetartás, plazmafonalak), valamint a sűrű és forró "lézer plazmák"-nál (laboratóriumi csillagoknál) megfigyelt olyan jelenségekkel (pl. plazma-reflexiók) amik ugyancsak produkálhatnak meglepő asztrofizikai folyamatokat, vagy akár más "megvilágításba" is helyezhetik, esetleg kibővíthetik az észlelt távoli fényjelenségek lehetséges magyarázatainak sorát.