A fizika egyik leghangsúlyosabb paradigmája az Univerzum 70%-át kitevő sötét energia. Az kozmológiai állandó
egyszerűsítő feltevése ellentmondásokhoz vezet. Előadásom első részében egy dinamikai sötét energia modellt vázolok fel,
mely az összes mérvadó megfigyelési tesztet teljesíti.
Előadásom második részében a fekete lyukakra összpontosítok. Az Univerzum legrejtélyesebb objektumai közé sorolható
"égitestekről" ma már tudjuk, hogy minden galaxis központjában megtalálhatók. Bár definíció szerint láthatatlanok,
jelenségek egész sora bizonyítja létezésüket. A galaxisok összeolvadása során a központi szupermasszív fekete lyukak is
egyesülnek, a jelenséget gravitációs sugárzás kibocsátása kíséri. A gravitációs sugárzás közvetlen kimutatása a
közeljövőben várható, azonban a gravitációs sugárzáson alapuló csillagászat egyik fő nehézsége a paraméterek közötti
komoly degeneráció lesz. Ezt elektromágneses kísérőjelenségek megfigyelésével lehet feloldani. Ilyen megfigyeléseket
szolgáltat többek között a rádiócsillagászat, az ún. X-alakú rádiógalaxisok jelentős része egymásba olvadó fekete lyuk
kettősökkel modellezhető. Végül röviden ismertetem egy kiválasztott jet adatainak elemzését, melyből elsőként mutattuk
ki a jetalapnál elhelyezkedő fekete lyuk spinjét.
|
