Globális magnetohidrodinamikai szimulációk és validációjuk űrszondás mérésekkel
Facskó Gábor
Finnish Meteorological Institute, Helsinki, Finland
Geodetic and Geophysical Institute, MTA CSFK, Sopron, Hungary


Az ütközésmentes plazmák fizikáját, így a napszél-Föld kölcsönhatásokat is többféle megközelítésben lehet vizsgálni. Ezek a teljesen kinetikus (PIC; Particle in cell), hibrid, Maxwell-Vlasov hibrid és a magnetohidrodinamikai leírások. Az előadásban bemutatom és összehasonlítom a különféle kódcsaládokat, kitérve mindegyik alkalmazásának előnyére és hátrányára is. Külön részletezem a különféle globális magnetohidrodinamikai (MHD) szimulációkat, kitérve azok magyar vonatkozására is.

Európában összesen egyetlen globális MHD kód létezik, a Pekka Janhunnen által a Finn Meteorológiai Intézetben (FMI) fejlesztett Grand Unified Magnetosphere Ionosphere Coupling simulation (GUMICS-4). Ez az FMI zászlóshajója, ha úgy tetszik, akkor csodafegyvere. Az FP7 EU projektek és más együttműködések többségét ezzel nyerte az intézet. Ezen sikeres pályázatok egyike az European Cluster Assimilation Technology (ECLAT) projekt. Az FMI feladata elsősorban globális MHD szimulációk futtatása, nagy mennyiségben. Eddig két munkacsomag fejeződött be, az egyik tipikus napszél paraméterekkel futtatott un. statikus könyvtár, a másik a teljes 2002-es év dinamikus MHD szimulációja az OMNIWeb adatbázis napszél adatai alapján. Mindkét eredményt a GUMICS-4 ellenőrzésére használtuk fel. A statikus szimulációkat közismert empirikus összefüggésekkel hasonlítottuk össze. A dinamikus szimulációkat közvetlenül a Cluster referencia szondájának adataival vetettük össze, ezen kívül pedig meghatároztuk a Cluster mágneses vetületeit (footprints) az ionoszférában. Az eredményeket szintén összehasonlítottuk a méréseken alapuló empírikus összefüggésekkel.