Édes hármasban
- avagy szoros, gyengén hierarchikus hármas csillagrendszerek a Kepler-mezőben

Borkovits Tamás
BKM Csillagvizsgáló Intézet Baja; ELTE GAO MKK Szombathely


A Kepler űrtávcső nagypontosságú és hosszan tartó fotometriai mérései csaknem háromezer új fedési kettőscsillag felfedezéséhez vezettek, amelyek közül több tucat olyan, dinamikailag erősen kölcsönható, szoros, hierarchikus hármas csillagrendszer tagjának bizonyult, amely égitest típus korábban teljesen ismeretlen volt, és amelynek léte alaposan megkérdőjelezheti a jelenleg elfogadott, a szoros kettőscsillagok (és esetleg a bolygórendszerek) keletkezését leíró elméleteket, illetve átformálhatja, vagy legalábbis kiegészítheti a csillagok végállapotaival kapcsolatos képünket. Ezen túlmenően, e fedési kettősök fénygörbéje, az erős gravitációs perturbációk miatt keringésről keringésre jelentősen változik. Továbbá, egyes hármasok esetében a távolabbi komponens fedéseit is megfigyelhetjük. Mindez egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy a rendszerek térbeli konfigurációját, illetve az egyes komponensek paramétereit egy komplex dinamikai, geometriai és asztrofizikai modell segítségével nagy pontossággal meghatározhassuk.